Vágyvezérelt újságírás: így reménykedik a Politico abban, hogy mégsem Orbán Viktor lesz a kapocs Európa és az Egyesült Államok között

Csúsztatásokkal teli cikket írt a Politico hasábjain Mujtaba Rahman, az Eurasia Group európai részlegének vezetője. Rahman szerint az európai vezetők jelenleg attól rettegnek leginkább, hogy Donald Trump visszatérése a Fehér Házba megerősíti az unió „populistáit”, és 

Rahman szerint az is aggodalmat kelt Brüsszelben, hogy 2025-ben Orbán vétójogával élve alááshatja az Európai Unió politikáit, különösen Ukrajna ügyében. „Éppen a múlt héten fenyegetőzött már az Oroszország elleni szankciók megszüntetésével, bár harsánysága rövid életű volt” – írta.

Ezzel kapcsolatban érdemes emlékezni arra, hogy a vétó, amelyet Brüsszelben oly sokszor riogatásként emlegetnek, az unió alapvető szabályai között rögzített eszköz, amellyel bármely tagállam vezetője élhet. Az Európai Unió története során számtalan alkalommal alkalmazták is az országok vezetői, amikor olyan kérdéssel szembesültek, amely alapvetően veszélyeztette hazájuk érdekeit.

Továbbá Orbán Viktor „harsánysága” nem volt rövid életű, ahogyan a szerző állítja. Épp ellenkezőleg: sikerült megállapodnia az Európai Bizottsággal, amely ezt követően elkötelezte magát az Európai Unió tagországaiba vezető földgáz- és kőolajvezetékek védelme mellett.

Rahman persze kitér a magyar belpolitikára is. Szerinte az unióban „gyakran figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a magyar vezető a legnehezebb év elé néz, amióta 2010-ben először hatalomra került, és emiatt nem lesz képes kihasználni Trump elnökségének előnyeit”.

Rahman úgy véli, hogy „bár sem Orbán Viktor, sem legközelebbi miniszterei nem mutatják ki nyilvánosan, Magyarország vezetője rendkívül aggódik Magyar Péter, az ellenzéki vezető és Tisza Pártja további erősödése miatt. A legutóbbi, novemberi megbízható közvélemény-kutatások szerint a Tisza Párt 35-45 százalékos támogatottsággal rendelkezik a biztos szavazók körében – ez mintegy 4-6 százalékpontos előnyt jelent Orbán Fideszével szemben.” 

A szerző által „megbízhatónak” nevezett kutatásokról csak annyit, hogy Róna Dániel, a 21 Kutatóközpont igazgatója korábban kifejtette: hiába mutatták ki, hogy a biztos pártválasztók körében a Tisza Párt két százalékkal megelőzte a Fideszt, valójában ez nincs így. Az is árulkodó, hogy a Tisza Pártnak több lehetősége is lett volna az elmúlt hónapokban időközi választáson indulni, de Magyar Péterék nem mertek jelöltet állítani. Ráadásul több választáson is fölényes Fidesz-győzelem született.

Rahman szerint a Tisza Párttól való félelem szülte a választási törvény módosítását, amely a budapesti parlamenti helyek számát 18-ról 16-ra csökkentette. Ez azonban újabb súlyos csúsztatás, hiszen a módosítás alkotmányos követelményeket szolgált, a választókerületi rendszer arányossá tételét célozva.

A 2011-ben elfogadott választási törvény – ellentétben a korábbi szabályozással – bevezetett egy lényeges rendelkezést, amely rögzíti, hogy amennyiben túlzottan megnő a különbség az egyes egyéni választókerületekben élő választópolgárok száma között, akkor módosítani kell a beosztást.

A szerző a belpolitikai témák után a liberális ellenzék örök „csodafegyverét”, a gazdasági nehézségeket kezdi sorolni. Rahman ugyan elismeri, hogy „a 2025-ös költségvetés részeként a kormány több támogatást tervez a kis- és középvállalkozások számára, nagyobb támogatásokat és adókedvezményeket a családoknak, jelzáloghitel-korlátozást, valamint kamatmentes kölcsönöket a már dolgozó fiataloknak”, ám szerinte ezek célja csupán az, hogy megnyerjék a 40 év alattiak szívét és lelkét – egy olyan demográfiai csoportot, ahol szerinte a Fidesz támogatottsága különösen gyenge.

Rahman elképzeléseivel szemben ezek a támogatások nem csupán rövid távú célokat szolgálnak; a kormány legfontosabb célja jelenleg az, hogy a gazdaság erősödésével szélesedjen és megerősödjön a középosztály.

„Az ilyen politikai lépéseknek azonban ára van, és jelenleg Magyarország gazdasága nehéz helyzetben van” – írta Rahman. Úgy tűnik azonban, hogy elkerülte a figyelmét: a magyar gazdaság 2024 utolsó negyedévében kikerült a technikai recesszióból, ellentétben több más európai országgal – köztük Németországgal. A szakértők szerint pedig az idei évre várt 3 százalékos növekedés is elérhető.

A szerző szerint a legtöbb „független elemzés” kevésbé derűlátó, az Európai Bizottság a 2025-ös növekedést 2-2,5 százalék közé teszi. Ezzel kapcsolatban érdemes ismét körülnézni Európában, hiszen a Bizottság előrejelzése szerint az unió átlagos GDP-növekedése idén 1,5 százalék lesz, 2026-ban pedig 1,9 százalékra emelkedik. Tehát ez mindössze a magyar növekedésnek csaknem a fele – amelyet az Európai Bizottság egyébként folyamatosan alábecsül.

Rahman következő állítása szerint „úgy tűnik, hogy az infláció tovább fog emelkedni, és a forint továbbra is csúszik – bár az utóbbi három hónapban némi fellendüléssel –, ami további inflációs következményekkel jár”. Hogy ezt milyen adatok alapján állítja a szerző, nehéz kideríteni, hiszen a tények egészen más képet mutatnak.

A kormány intézkedéseinek eredményeként 2024-ben az infláció 3,7 százalékra csökkent, és az előrejelzések szerint 2025-ben tovább mérséklődik, 3,2 százalékos szintre. A forint pedig a tavaly decemberi mélypont óta erősödésnek indult – ezt egy egyszerű Google-kereséssel is könnyen meg lehet erősíteni.

Rahman szerint hiába fogadta el a Bizottság Magyarország négyéves költségvetési tervét, az ország szerinte nem lesz képes elérni a GDP 3,7 százalékában meghatározott idei költségvetési hiánycélt. A szerző ezt az állítását azonban gyakorlatilag semmivel sem támasztja alá.

Ezzel kapcsolatban mindössze az uniós források visszatartását említi, és azt jósolja, hogy a költségvetési hiány 4-4,5 százalék között alakul. Holott éves alapon a költségvetési hiány már 2024 harmadik negyedévében is mérséklődött. A szakértők szerint a fogyasztás helyreállása mellett idén tovább csökkenhet a hiány.

Rahman szerint a gazdasági nehézségek Magyarországot függővé teszik Kínától, ami szerinte konfliktust eredményezhet Orbán Viktor és Donald Trump között. Ezzel kapcsolatban azonban érdemes idézni a magyar miniszterelnök szavait: „Amelyik ország nem tud kapcsolatot létesíteni a külvilággal, az elveszett. Magyarország most egy olyan helyzetben van, hogy a nyugati világban mi ápoljuk a legjobb kapcsolatot Amerikával, Kínával és Oroszországgal is, ennek pedig hatalmas szerepe lesz az alakuló világ formálásában” – mondta a miniszterelnök nemrég a Lámfalussy-konferencián a konnektivitásról.

Tehát éppen a szerző cikke tűnik megalapozatlannak, amikor azt állítja, hogy ezek a nehézségek „aláássák” a magyar miniszterelnök lehetőségét arra, hogy érdemben befolyásolja az Európai Unió működését.

Nyitókép: AFP PHOTO / PRESS OFFICE OF THE HUNGARIAN PRIME MINISTER

***